„Sok munka lenne rendbe tenni a fejekben, hogy két Piramis van..”

Az elmúlt időben egészen biztos, hogy sokakat zavarba ejtett az egykori és a mostani Piramis zenekar körüli kavar.

 

Ezért leültünk beszélgetni azzal az emberrel, aki réges-régen, 1975-ben Som Lajossal megalapította az azóta legendássá vált együttest, és azóta is a csapat dobosa maradt. Köves Miklós, vagyis Pinyó pedig azt is elárulta, hogy az idei nyári turnéjuk apropója az egyik legjobb emlékét eleveníti fel… 

 

Óriási, felejthetetlen buli volt, és szerintem Magyarországon talán ez volt az első élő lemez, amit valaha is kiadtak. Persze azt vegyük számításba, hogy 1979-et írtunk, nem volt még lehetőség túlságosan profi technikára.. szóval baromira figyelni kellett, mert például dob és basszus szinten semmilyen lehetőség nem volt javításra. És ráadásul közel tízezer ember előtt kellett ennyire koncentrálnunk. Állítólag ennyien lehettek akkor ott az Ifiparkban. Még a domboldalakon is álltak, és minket hallgattak.

 

Na, a legkedvesebb emlékek kiválasztására nem én vagyok a megfelelő ember.. Annyi élmény, pozitív és negatív dolog éri bárkit egy együttes 45 éve alatt, hogy szinte képtelenség legeket választani. De volt azért még egy Ifiparkos előadás, ami nagyon mély nyomot hagyott bennünk. Ez egy decemberi szabadtéri Piramis buli volt, hóesésben. A gyerekek télikabátban, mi meg katonai hőfúvóknál melegedtünk a színpadon. És persze elrepült egy két hógolyó is.. Mindigis azt mondták ránk, hogy rekordokat csinálunk. Például senkinek nem nagyon jutott eszébe a téli hidegben élő koncertet adni. Pedig pedig sokezren jöttek el, a zimankó ellenére is.

 

Az eredeti zenekar 5 és fél év után feloszlott. Egyszercsak felrobbant valami, és mindenki ment a maga útján.. Aztán újra megpróbálkoztunk a dologgal ’92-ben, és 2006-ban is. Mindig elhatároztuk, hogy majd turnézunk újra, de ebből sose se lett semmi, mindenkinek más járt a fejében. Aztán egyszer 2008 környékén a Závodi Janó jött az ötlettel, hogy elő kéne venni újra ezt a Piramis ügyet, mert ő már vendégeskedett a bizonyos Piramix zenekarban, amit a jelenleg basszerosunk, meg az énekesünk, a Vöri és a Csoki csináltak. Tulajdonképpen a sikerükön felbuzdulva kedzdtünk el újra Piramisozni: a Piramix csapatát eredeti Piramis tagokkal, a Gallai Petivel, Janóval és velem kiegészítve.

 

Igen, ami a Révész és a Závodi nevéhez fűződik, Piramis évek néven fut. Sajnos a kettőt, minket és őket nagyon sokan keverik, máig nem tiszta rajongók fejében, hogy ez két teljesen külön dolog. Révész Sanyiék egy zeneileg teljesen újragondolt Piramisként működnek, mi pedig autentikusak vagyunk, ragaszkodtunk a régi, klasszikus megszólaláshoz. De sajnos tényleg megtévesztő lehet ez a két formáció egymás mellett, ezt rendbe rakni a fejekben pedig nagyon sok munka lenne. Igazából Janó a középút, aki mindkét verzióban játszik. Mi pedig demokratikusan állunk a helyzethez: ha mindkettőben játszani akar, akkor hadd csinálja. A rajongók azért időről-időre összecsapnak - szerencsére csak verbálisan – veszekszenek, hogy melyik Piramis az igazi. Pedig csak el kell fogadni ezt a kettős szituációt, és túllépni rajta. Meg persze élvezni a zenét. Ennyire egyszerű.