Szeretnél csikket gyűjteni a kedvenc gitárosoddal? Most megteheted!

 

A Rock the Planet ötlete igazából baráti beszélgetésekből pattant ki. Már régóta érett bennünk, hogy ha változást szeretnénk, azért leginkább tennünk is kell! Mármint magasabb szinten, nem elég az, hogy mondjuk szelektíven gyűjtöm a szemetet, bringázom ahova csak tudok, meg nem dobálom tele csikkel a villamosmegállót. Úgyhogy arra jutottunk pár „úristen milyen világot élünk” kiakadás után, hogy legyen valami: a környezetvédelem kézenfekvő volt, ez mindannyiunk szívügye, a zene pedig a másik olyan alkotóelem volt, amit nem hagyhattunk ki a buliból – a Planet csapatban ugyanis mindenki kötődik valamilyen módon hozzá – zenészek, zeneipari dolgozók, és zenefanatikusok vagyunk. Úgy gondoltuk, ebből csak jó sülhet ki, és tényleg.

 

Az elején azt mondtuk, és ezt máig tartom, hogy ha már csak egy ember elkezd a projectjeink hatására másképpen gondolkodni, vagy jobban megüti a szemét az utcán heverő hulladék, felveszi, kidobja, máris megérte az egész!Másrészt viszont nyilván azok a legszuperebb momentumok, amikor összejön egy régóta álmodott project. Amikor ezt az egészet elkezdtük, naivan azt hittem, hogy a „jó ügyért” majd mindenki fejest ugrik bármibe, de ez azért messze nem ennyire egyszerű. Ötletünk rengeteg van, de mire a szikrától eljutunk addig, hogy látványos dolog készüljön belőle, mondjuk létrejöjjön egy esemény, az nem két perc.

 

Nagyon fontos része a történetünknek, hogy nem egy izzadtságszagú „nem szemetelj” felirat szeretnénk lenni a sokból, és nem is egy papírfecni a jegesmedvék jogaiért! Nyilván túlzok, de ezek az akciók számomra teljesen hiteltelenek. Egyszerűen azért, mert nem látom, hogy online aláírásgyűjtésektől, megosztott szomorú fotóktól vagy társadalmi célú plakátoktól bármi is lényegében változna. Attól senki nem fog neki állni életmódot váltani. Mi viszont egyediek vagyunk ebben a sztoriban – ezt azt hiszem, mindenféle fellengzősség nélkül mondhatom, mert az a célunk, hogy minél kreatívabb módon mutassuk meg, olyan projecktekkel, amik bevonják a közönséget is –, hogy a környezetvédelem egy tök menő dolog! Kreatív alatt azt értem, hogy nem csak elmegyünk szemetet szedni, hanem építünk mondjuk az összegyűjtött hulladékból egy halszobrot az A38 Hajóhoz. Mint ahogy tettük például két éve ősszel, többek között az IDEGEN, a Mayfly és a Képzelt Város zenekarokkal.

 

Sőt, sosem gondoltam volna, hogy ekkora meló egy-egy ilyen eseményt összehozni! Főleg, mert a kreativitás mellett célunk az is - hiszen a név kötelez - hogy minden egyes projektünk kapcsolódjon valamiképpen a zenéhez. Akár úgy, hogy egy tényleges zenei klubbal, vagy előadóval működünk együtt, vagy úgy, mint mondjuk a Művészetek Völgye zöld udvarában, a Művészetek Zöldjében csináljuk már évek óta: hangszereket gyárunk háztartási hulladékból. Persze itt sem ritka az, hogy a fesztiválon fellépő zenészek is bekapcsolódnak ebbe a buliba, tavaly még a Kaláka is leállt velünk barkácsolni. De pont itt van a fonákja is a dolognak: annyi emberen, manageren, szervezőn, turnéfelelősön, meg magukon a zenészeken is át kell vergődnie a dolognak, hogy néha a végét se látjuk az egésznek. Fun fact: a mai napig sokan azt hiszik, hogy mi ezt az egészet a pénzért csináljuk, de ki kell ábrándítanom mindenkit, hogy akármilyen hihetetlen, tényleg „csak” azért csináljuk, mert fontos a környezetünk, a bolygónk sorsa, meg hát a saját jövőnk is.

 

 

Arra gondolsz, hogy igyekszünk mindenhol jelen lenni? Fura, de a telefonhívások első körében mindig azzal a magyarázkodással kell kezdenem, hogy miért jó ez az egész nekünk, és nekik, vagyis az aktuális zenekarnak, klubnak, vagy akivel éppen együtt szeretnénk működni. Nem kérdezik meg konkrétan, de érzem a bizonytalanságot a hangjukban. De megtanultam – legalábbis azt hiszem - úgy tenni, mintha nem jönnék zavarba attól, hogy ismert embereket próbálok rávenni, hogy turkáljanak velünk mondjuk a kukában, vagy feküdjenek ki a Kopaszi-gáthoz bálamadzagba és halászhálóba csomagolva, petpalackokkal körbeszórva, mint ahogy a fotósorozatunk kedvéért tette Kaldenekker Feri a Kiesből. Szóval, ha lépésekben számoljuk, akkor a rengeteg kedves vagy néha már nem annyira kedves zaklatás, és a reménykedés, hogy nem néznek teljesen idiótának, azért meghozza a gyümölcsét.

 

Sokat említettem már eddig is, de nagyon élveztem, amikor tavaly ősszel a LoveBug Vintage bolttal - ami egy hatalmas vintage mennyország a belvárosban - sikerült összehoznunk egy (ahogy mi neveztük) rocksztárpiacot, vagyis egy olyan gardróbvásárt, ahol többek között Pásztor Anna, a Holy Chicks zenekar, vagy éppen a The Carbonfools és a Subscribe muzsikusai ajánlották fel egy-egy kedvenc ruhájukat eladásra. Szerintem egyértelmű a fastfashion-nel szembeni üzenet.

 

Nem udvariasságból, de tényleg nem tudnék kiemelni senkit sem. Minden projektünk egyedi és megismételhetetlen, nincs kettő még csak hasonló sem, szóval passz. Viszont az biztos, hogy elég ütős lett a fotó-kampányunk, hiszen rábírtuk Schoblocher Barbit, hogy egy tálból ruhákat csemegézzen a kép erejéig, Caramelt meg elvittük kirándulni a Marsra. De persze „hazatérni” is mindig szuper dolog – 2021 nyarán az Alpárfeszten debütáltunk, azóta ez a szemétszedés egy király hagyomány lett a fesztivál szombatján.

 

Szuper lenne, ha kész terveket sorolhatnék most, de szerintem az is az egyik bája a Planetnek, hogy itt nincs semmi kötelező, mindig azt csináljuk, amihez kedvünk van. A csapat is ennyire hektikus amúgy, hol ketten viszünk egy projektet, hol tízen. Szóval egyelőre még nincs konkrétum, de ez nem jelenti azt, hogy holnap nem úgy kelek majd fel, hogy “héé, van egy ötletem, csináljuk meg”! Amúgy a fotókampányunknak jól esne csinálni egy folytatást… Mondjuk, a 30Y-al szívesen dolgoznánk együtt. Beszélgettünk is már erről velük, de még várat magára a dolog.  Szóval ez most egy nyílt üzenet is lehet, hogy hozzuk már végre össze azt, amit kitaláltunk…

 

Marha egyszerű. Az emberek szimplán fogékonyabbak egy olyan dologra, amihez az érzelmeik kötik őket. Ha a barátod, vagy a szerelmed azt mondja, hogy ne dobd el a banánhéjat, nem fogod csak azért is eldobni. A zene szerintem hasonló érzelmeket vált ki az emberekből, egyfajta kötődést ad - szóval úgy gondolom, van a dolognak létjogosultsága. Másrészt meg ki ne szeretne csikket gyűjteni a kedvenc gitárosával?

 

A legjobb az az egészben, hogy a dolog fő vonala majd a helyszínen alakul, most csak tervek vannak. Délután nekiállunk összegyűjteni a szemetet a Dürer Kert környékéről, amiből aztán egy izgalmas installáció épül a helyszínen. Este pedig az Antares zenéjére lehet lazítani, akik voltak annyira jófejek, hogy bevállalták ezt a bulit.