Tényleg hasznos a multitasking?

Tényleg hasznos a multitasking?

Okostelefonunkon játszunk, e-mail-t olvasunk, írunk, szörfözünk a közösségi hálón, cikkeket
nyitunk meg, alkalmazásokat használunk tévénézés, étkezés, munka, vagy egy beszélgetés közben
is akár. De tényleg jó ez így?
 
Elfoglalt emberekként sokan úgy érezzük, hogy a multitasking életmód hasznos. Az egyszerre több
feladat kezelése olyan rendszeres részévé vált életünknek, hogy legtöbbünk nem is gondolkodik el
azon, hogy jó-e ez nekünk.
 
Mi a probléma a multitaskinggal?
Az olyan nyilvánvaló veszélyektől eltekintve, mint a vezetés közbeni sms írás, a multitasking jelentős
szerepet játszik a szorongás és a depresszió szintjének növekedésében. Amikor a feladatlistánkon
szereplő egyik elemet kipipáljuk, dopamin (boldogsághormon) szabadul fel, ezért hajlamosak
vagyunk olyan rövid távú feladatok elvégzésére, amelyek ezt a dopamin löketet megadják, és azon
kapjuk magunkat, hogy a minőség helyett a mennyiségi megoldásokra törekszünk. Feltételezzük,
hogy többet és jobbat csinálunk, de a valóságban a sebesség és a hangerő mértékét értékeljük. Ettől
azonban belül feszültekké válunk, sokkal felszínesebbek, szétszórtabbak leszünk, amely
szorongáshoz, hosszú távon depresszióhoz is vezethet.
 
Az emberi agy korlátozott figyelemforrással rendelkezik, és evolúciósan nem képes felvenni ezt az
ingermennyiséget. Agyunk nem kezeli jól a multitaskingot. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy
nálunk működik, valójában csak egyik feladatról a másikra váltunk nagyon gyorsan. És minden
alkalommal, mikor ezt tesszük, valójában egy kognitív költséggel kell számolnunk. Tanulmányok
ugyanis kimutatták, hogy azok a személyek, akik egyszerre több feladatot végeztek, miközben
kognitív feladatokat oldottak meg, csökkent az IQ pontszámuk.
 
Mindemellett orvosok szerint a multitasking növeli a kortizol termelését (stresszhormon). Amikor
agyunk folyamatosan változtatja a fogaskerekeket a halmozott médiafogyasztás közben, ezzel
stresszt hoz létre, következményként mentálisan fáradtnak érezzük magunkat.
 
A feladatok egyidejű végzése, figyelmünk megosztása további káros következményekkel járhat.
 
- Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint azoknak, akik gyakorlott multitaskerek,
agyuk szürkeállománya csökken – különösen a kognitív kontrollhoz, a motivációhoz és az
érzelemszabályozáshoz kapcsolódó területeken.
- Memóriaproblémákhoz vezethet: a krónikus multitaskerek gyengeséget mutatnak mind a
munkamemóriában (fontos információk megőrzése egy feladat közben), mind a hosszú távú
memóriában (információ tárolása és visszahívása hosszabb ideig).
- Károsítja kapcsolatainkat: az okostelefonok állandó fenyegetést jelentenek kapcsolatainkra
nézve. Az egymásra figyelés, a kommunikáció tűnik el az eszközök miatt a kapcsolatokból.
 
Hogyan küzdjünk ellene?
A probléma minden korosztályt érint. Mit tehetünk, hogyan tudunk megbirkózni hatékonyan a sok
bejövő ingerrel és zavaró tényezővel?
 
- Létezik a 80/20-as szabály. 20%-ot jelent a munka, 80% pedig a hatékonyságunk. Gyakran
élünk azzal a hibás gondolattal, hogy az elfoglaltságunk szinonimája a hatékonyság. Közben
azzal vagyunk elfoglalva, hogy a sok feladatot egyszerre befejezzük, amit végül véghez is
viszünk, ám ez sokkal kevésbé hatékony. Érdemesebb beazonosítanunk feladatainkat (20%),
és azokat egyenként megoldani.
 
- A nap első felében, még frissen, végezzük el először a legfontosabb feladatokat – sokszor
ugyanis az az oka a sokfelé figyelésnek, hogy egyre inkább azon aggódunk, ahogy telik nap,
hogy nem sikerül elérni azt, amit elterveztünk, vagy ami fontos lett volna számunkra arra a
napra. Próbáljuk meg minden nap kezdetén (még jobb, ha előző nap végén) azonosítani egy
vagy két nagyon fontos dolgot, amit aznap szeretnénk megcsinálni. Majd kezdjük ezekkel a
munkát. A megkönnyebbülés, a teljesítmény nagy sikerélményt és egyben nyugodtságot is
fog adni.
 
- Koncentráltan használjuk az időt, érdemes blokkokban gondolkodni. Adjunk magunkat
blokkokat, ami alatt csak egy feladatot végzünk. Kezdjük egy órával. Zárjuk be az e-maileket,
a Facebookot, az összes megnyitott oldalt, vegyük le a telefonról a hangerőt. Csukjuk be az
ajtót, ha van. És ezután azt az 1, 2 vagy több órát csak arra a feladatra koncentráljunk. Meg
fogunk lepődni – ha becsületesen csináljuk -, hogy mennyire hatékonyak és energikusak
leszünk.
 
- Elfogadás! – Az első lépés, bármely viselkedésünk megváltoztatásához, az elfogadás. Tehát,
ha fel akarunk hagyni ezzel az életmóddal, mindenképpen el kell jutnunk odáig magunkban,
hogy egyáltalán felismerjük, majd elfogadjuk, hogy ez a típusú feladatvégzés jellemző ránk,
és utána lássuk azt is, hogy ez nem hatékony. Ez lehet a legnehezebb lépés mindenkinek.
Valójában ugyanis függünk a folyamatos cselekvéskényszertől, amit a multitasking ad nekünk
(a dopaminról volt szó feljebb).