Tényleg hasznos a multitasking?

 

Elfoglalt emberekként sokan úgy érezzük, hogy a multitasking életmód hasznos. Az egyszerre több

feladat kezelése olyan rendszeres részévé vált életünknek, hogy legtöbbünk nem is gondolkodik el

azon, hogy jó-e ez nekünk.

 

Az olyan nyilvánvaló veszélyektől eltekintve, mint a vezetés közbeni sms írás, a multitasking jelentős

szerepet játszik a szorongás és a depresszió szintjének növekedésében. Amikor a feladatlistánkon

szereplő egyik elemet kipipáljuk, dopamin (boldogsághormon) szabadul fel, ezért hajlamosak

vagyunk olyan rövid távú feladatok elvégzésére, amelyek ezt a dopamin löketet megadják, és azon

kapjuk magunkat, hogy a minőség helyett a mennyiségi megoldásokra törekszünk. Feltételezzük,

hogy többet és jobbat csinálunk, de a valóságban a sebesség és a hangerő mértékét értékeljük. Ettől

azonban belül feszültekké válunk, sokkal felszínesebbek, szétszórtabbak leszünk, amely

szorongáshoz, hosszú távon depresszióhoz is vezethet.

 

Az emberi agy korlátozott figyelemforrással rendelkezik, és evolúciósan nem képes felvenni ezt az

ingermennyiséget. Agyunk nem kezeli jól a multitaskingot. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy

nálunk működik, valójában csak egyik feladatról a másikra váltunk nagyon gyorsan. És minden

alkalommal, mikor ezt tesszük, valójában egy kognitív költséggel kell számolnunk. Tanulmányok

ugyanis kimutatták, hogy azok a személyek, akik egyszerre több feladatot végeztek, miközben

kognitív feladatokat oldottak meg, csökkent az IQ pontszámuk.

 

Mindemellett orvosok szerint a multitasking növeli a kortizol termelését (stresszhormon). Amikor

agyunk folyamatosan változtatja a fogaskerekeket a halmozott médiafogyasztás közben, ezzel

stresszt hoz létre, következményként mentálisan fáradtnak érezzük magunkat.

 

A feladatok egyidejű végzése, figyelmünk megosztása további káros következményekkel járhat.

 

- Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint azoknak, akik gyakorlott multitaskerek,

agyuk szürkeállománya csökken – különösen a kognitív kontrollhoz, a motivációhoz és az

érzelemszabályozáshoz kapcsolódó területeken.

- Memóriaproblémákhoz vezethet: a krónikus multitaskerek gyengeséget mutatnak mind a

munkamemóriában (fontos információk megőrzése egy feladat közben), mind a hosszú távú

memóriában (információ tárolása és visszahívása hosszabb ideig).

- Károsítja kapcsolatainkat: az okostelefonok állandó fenyegetést jelentenek kapcsolatainkra

nézve. Az egymásra figyelés, a kommunikáció tűnik el az eszközök miatt a kapcsolatokból.

 

A probléma minden korosztályt érint. Mit tehetünk, hogyan tudunk megbirkózni hatékonyan a sok

bejövő ingerrel és zavaró tényezővel?

 

- Létezik a 80/20-as szabály. 20%-ot jelent a munka, 80% pedig a hatékonyságunk. Gyakran

élünk azzal a hibás gondolattal, hogy az elfoglaltságunk szinonimája a hatékonyság. Közben

azzal vagyunk elfoglalva, hogy a sok feladatot egyszerre befejezzük, amit végül véghez is

viszünk, ám ez sokkal kevésbé hatékony. Érdemesebb beazonosítanunk feladatainkat (20%),

és azokat egyenként megoldani.

 

- A nap első felében, még frissen, végezzük el először a legfontosabb feladatokat – sokszor

ugyanis az az oka a sokfelé figyelésnek, hogy egyre inkább azon aggódunk, ahogy telik nap,

hogy nem sikerül elérni azt, amit elterveztünk, vagy ami fontos lett volna számunkra arra a

napra. Próbáljuk meg minden nap kezdetén (még jobb, ha előző nap végén) azonosítani egy

vagy két nagyon fontos dolgot, amit aznap szeretnénk megcsinálni. Majd kezdjük ezekkel a

munkát. A megkönnyebbülés, a teljesítmény nagy sikerélményt és egyben nyugodtságot is

fog adni.

 

- Koncentráltan használjuk az időt, érdemes blokkokban gondolkodni. Adjunk magunkat

blokkokat, ami alatt csak egy feladatot végzünk. Kezdjük egy órával. Zárjuk be az e-maileket,

a Facebookot, az összes megnyitott oldalt, vegyük le a telefonról a hangerőt. Csukjuk be az

ajtót, ha van. És ezután azt az 1, 2 vagy több órát csak arra a feladatra koncentráljunk. Meg

fogunk lepődni – ha becsületesen csináljuk -, hogy mennyire hatékonyak és energikusak

leszünk.

 

- Elfogadás! – Az első lépés, bármely viselkedésünk megváltoztatásához, az elfogadás. Tehát,

ha fel akarunk hagyni ezzel az életmóddal, mindenképpen el kell jutnunk odáig magunkban,

hogy egyáltalán felismerjük, majd elfogadjuk, hogy ez a típusú feladatvégzés jellemző ránk,

és utána lássuk azt is, hogy ez nem hatékony. Ez lehet a legnehezebb lépés mindenkinek.

Valójában ugyanis függünk a folyamatos cselekvéskényszertől, amit a multitasking ad nekünk

(a dopaminról volt szó feljebb).