Upsahl határok nélkül - Dalról dalra az új, THE PHX TAPES albummal

Pont egy éve, 24. születésnapja után pár nappal beszélgettünk londoni koncertje után az alt-pop phoenixi vadócával, Taylor Upsahl-lal, most pedig volt lehetőségünk prágai buliján is elkapnunk őt, Melanie Martinez Portals turnéján. Interjúnk apropója nem más volt, mint THE PHX TAPES című új albumának megjelenése, melyről az énekesnő nyár eleje óta, kettesével szivárogtatta ki a dalokat. Az album dalairól Taylorral a novemberi ROCKSTARban beszélgettünk, de tekintve, hogy az énekesnőnek sosem áll be a szája, olvassátok tovább a csevegésünk a lemezborítóról, és az aktuális koncertsorozatról!

 

Upsahl: Konkrétan a kiadómmal Zoom meetingeltem a mixtape-ről, amikor beugrott az ötlet. Egy kazettát mindenképpen akartam a borítóra, ezt már akkor kitaláltam, amikor a covid idején Phoenixben karanténoztam a szüleim házában. Akkoriban rákaptam a festésre, imádom, annak ellenére, hogy szörnyen rossz vagyok benne. Festettem egy képet egy meztelen nőről, akinek a mellét egy magnókazetta takarta ki, fogalmam nincs, honnan jött az inspiráció, szerintem kezdtem kicsit megőrülni a pandémiától. A meeting közepén felhívtam anyukámat, és megkértem, hogy fotózza le a képet. Megmondtam neki, hogy szeretném rekreálni albumborítónak, csak a saját cicimmel. 

 

 

Upsahl: Hidd el, nagyon rossz, rettenetes vagyok mindenben, ami képzőművészet. Inkább felhívtam a fotósomat, és közöltem vele, hogy tudom, hogy ez furán hangzik, de kell egy kép a cicimről. (nevet) 5 percen belül már indult is hozzám.

 

Upsahl: A hátsó kertünkben fotóztuk, egy fehér fal előtt. Igazából csak félmeztelenül rohangáltam, és lőttük a képeket. Alul a pizsamanadrágomat viseltem, végre egy fotózás, amire nem kellett különösen készülődnöm! Borítófotózás még sosem ment ilyen könnyen!

 

Upsahl: A szüleim totál hozzászoktak ahhoz, hogy drogokról meg szexről írok dalokat. Punkzenén nőttek fel, nyitottak minden hülyeségre, és megértik a sajátos önkifejezési módszereimet. Bármit csinálok, nagyon támogatóak, ami tök édes tőlük.

 

 

Upsahl: Hála istennek nem, inkább ki szoktak röhögni. Az egyik srác a kiadónál azért felel, hogy sorozatokba, filmekbe vagy reklámokba adja el a zenéim, ő szokta mondani, hogy mindez lehetetlen, ha minden számomban káromkodok. A hétköznapi életemben is tök nyitott vagyok, és próbálok annyira önmagam lenni, amennyire csak lehetséges, a csapatom pedig hagyja, hogy ez a zenémben is megmutatkozzon.

 

Upsahl: Igen, főleg azért, mert 40-45 percre kell összesűríteni a diszkográfiám. Általában egy álom-setlisttel indítok, amiről egyesével rugdosom ki a dalokat, ami kifejezetten szomorú. Ki kell találnom, hogy melyik számok kapcsolódnak klasszul egymáshoz, szeretem, ha egy dallista leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít. Megőrülünk kicsit, aztán jön a 0 OR 100 vagy az Antsy, aztán folytatódik az állatkodás. 

 

Upsahl: Igen, egy hónapja sem tudtam meg, hogy jövünk. Évek óta akartam Melanie-val turnézni, 2 éve talán, hogy egy halloweeni koncertjén voltam az előzenekara Kaliforniában. Az ő rajongói iszonyatosan nyitottak és kedvesek mindenkivel. Szerencsére egy menedzsmentnél vagyunk, és olyan klasszul alakultak a dolgok, hogy utolsó pillanatban beugrottam a buliba. Az, hogy minden este láthatom fellépni, egy továbbképzés is számomra, állati, amit csinál!

 

Upsahl: (nevet) Persze, teljes megborulás! Amikor előzenekaroskodom, szeretem figyelni az előadók koncert előtti rituáléit, meg ahogy készülődnek. Nagyon jó csapata van és szuperek a bulik előtti energiáik.

 

Upsahl: Konkrét tanácsot nem, de imádom a vízióit. Ezen a turnén csak az új albumát játssza, teljesen átadja a közönségnek a saját világát és látásmódját. A legtöbb előadó úgy áll egy koncertsorozathoz, hogy eljátssza a legnagyobb slágereit, Melanie meg úgy volt vele, hogy nem, ez a Portals turné, ez az új lemezem és a művészi koncepcióm. Inspiráló látni, ahogy több tíz-százezer embernek megnyitja a saját kis birodalmát.

 

Írta: Erdős Viki
Fotó: Erdős Viki, zenekari archívum