„20 évig vártam arra, hogy szülessen egy ilyen dalunk”
Subscribe interjú részlet
Írta: Szabó Anna
Nagyjából 20 évvel ezelőtt egy THC nevű banda kezdett el mozgolódni a már akkor is igen színes magyar zenei színtéren. Azóta lecserélték a nevüket, kicsit felnőttek, sokat változtak, egy időre eltűntek, és most új ötletekkel, új célokkal és az egykorról visszanyert lelkesedésükkel tértek vissza.
A Subscribe tagjait a kihagyásról, jubileumról, a születésnapi koncertről és a készülő kislemezről kérdeztük. Csongor Bálint (ének), Horváth Attila (gitár) és Rékasi Attila (dob) válaszoltak.
Idén már 20 éves a zenekar, ami – főleg a hazai zenei szférában – kiemelkedő dolog. Milyen érzés ez nektek?
CSB: Egyrészt rémisztő, másrészt pedig felemelő, hogy ennyi idő van mögöttünk. Mégiscsak ad egy tartást, boldogsággal tölt el, hogy még életünk derekán se vagyunk – remélhetőleg –, és mégis letettünk már valamit az asztalra. Úgyhogy büszke vagyok rá, de azért tényleg rémisztő, mert húsz év, az húsz év, álljon már meg a menet, mégse vagyunk annyira fiatalok, mint gondoljuk?!
Szándékos, hogy a „rövid” kihagyásotokról éppen egy jubileum környékén tértetek vissza?
RA: Ez független volt teljesen, mert amikor elmentünk szünetre, nem beszéltük meg, hogy mikor lesz visszajövetel, és amikor tavaly elkezdtünk erről beszélgetni egy összeülés során, abszolút nem került szóba a jubileum dolog. Inkább csak szerencsésen jött ki.
CSB: Annyit azért már korábban megbeszéltünk, hogy a 20 éves jubileumra jó lenne összeszedni magunkat, de ez azért már jó másfél évvel korábban elkezdődött. Mindenesetre mint utolsó deadline, ez nekem benne volt a fejemben.
Szerintetek miben más most a zenekar, mint a szünet előtt?
RA: Ezalatt a pár év alatt mindenki elgondolkodott az addigi éveken, feldolgoztuk a történéseket, a problémákat. Azt gondolom, hogy abszolút újult erővel tudtunk visszatérni, sokkal inkább odafigyelve egymásra és a régebben jellemző gondokra, toleránsabbak is lettünk. Nem mintha régebben harcban álltunk volna egymással vagy ilyesmi, de sok minden átalakult, felnőttünk egy picit.
Szövegileg milyen témák foglalkoztatnak mostanában?
CSB: A Subira mindig is jellemző volt a koncepciósság, annak a romantikája, amikor egy elképzelt világba helyezed bele a történetet. Ezért volt egy tudatos választás, hogy lesz egy konceptsztori egy, már létező alapműről. Az Odüsszeia pedig egy olyan alkotás, ami minden művészeti ágat befolyásol mind a mai napig.
Akkor ez hatja át a készülő kislemezt?
CSB: Igen, ez a négy dal az Odüsszeia vonalára felfűzve a zenekar szünetre menését, a belső konfliktusokat, minket foglalkoztató problémákat dolgozza fel, tehát rólunk szól. A történet tulajdonképpen egy metafora, és aki figyel, az meghallja majd. Mi így dolgoztuk fel ezt a traumát, mert ez szerintem mindenkinek az volt. De biztos vagyok benne, hogy a következő dalok, amik innentől íródnak, azok társadalmilag érzékenyebb témákat is
érintenek majd, de persze nem profán módon, hogy azért kelljen vele dolgozni egy kicsit.
És megjelenési dátumot tudtok mondani?
CSB: Most mindent olyan tempóban csinálunk, ahogy nekünk jó, ami felszabadító és inspiratív dolog. De sok időt szánunk rá, egy dalt többször előveszünk, csiszolgatjuk, és ez kurva jó!
HA: Határidő mindig jó, ha van, mert egy mozgatórugó. Mondjuk komplex kérdés, mert ennyire aprólékos munkát nem lehet olyan tempóban végezni, hogy hirtelen 10 dalt próba nélkül lerakjunk az asztalra.
RA: Mi soha nem az a zenekar voltunk, hogy amint kiadunk egy lemezt, el is kezdjük a következőt. Részben azért is, mert a stúdióban is sokat alakul, ahogy említették is. Volt olyan, hogy megírtunk egy dalt, én hazamentem, ez a két jómadár ott aludt és másnap mikor visszamentem a felvételre, már egy teljesen más dal volt ott, és akkor mondták, hogy „kicsit” átírták a számot. Tehát hiába mondjuk, hogy kész van egy-egy dal.
Akkor olyan lesz a várakozás, mint az új Tool-lemezre?
CSB: Na tessék! Azt is szépen lassan csinálgatták a srácok. Olvastam valahol, hogy annyi idő telt el az utolsó Tool-lemez megjelenése óta, amennyi alatt egy komplett Led Zeppelin diszkográfia és életmű lement.
Van még egy dolog, ami nagyon érdekel. Változott a zenekar nevéhez való hozzáállásotok most, hogy a XXI. században egy egészen új konnotációt kapott?
CSB: Ez a név most találta meg igazán az értelmét, pont emiatt. Ha most alakulnánk, pont ezt a nevet akarnám, épp a társadalmi érzékenysége miatt fricskából. Azt látod a közösségi médiában, hogy szinte mindenki azt közvetíti, hogy az ő élete – estéje, ebédje, sminkje, cipője, kutyája, gyereke, nyaralása – az szebb, jobb és a legtökéletesebb. És ezt a lehető legtöbb embernek meg kell mutatnia, mert akkor érzi, hogy valamennyire el van ismerve, és nincs kirekesztve ebből az üvegcsontú kirakat-társadalomból.
