„Az új album vizuálisan az ikonikus szörnyek portréja”
November 13-án a 69 Eyes veszi be a Barba Negrát. Mr Bazie-vel beszélgettünk idei lemezükről, közérzetről és szörnyekről.
Idén kijött a 11. lemezeteket, amiről azt nyilatkoztátok, hogy annyira színes, hogy más nem nagyon készíthette volna ugyanezt el.
A többihez képest, most nem terveztünk előre semmit. Természetesen jöttek a számok és ez felemésztett egy kis időt. Vagy 10 demót biztosan készítettünk a nagy mű előtt. Nem akartuk terelni valamilyen irányban a dolgokat, ez egyféle összeállítása mindannak, amit az elmúlt években csináltunk. Csak figyeltük, hogy mi miért jön fel bennünk, így az egész album tükrözi a 69 Eyes igazi szellemét. Nem volt egyszerű albumot összeállítani ezekből a dalokból, a végén sokat gondolkoztunk, hogy még mi tehetné teljessé, de pont emiatt nagyon örülünk a végeredménynek.
Ami igazából az X album folytatása. Mi a kapcsolat közöttük?
A Devils és az Angels albumok annak idején összekapcsolódtak, a hangulatuk és az elkészítésük is hasonló volt. Aztán nem akartuk ismételni magunkat, és keményebb hangzásra vágytunk, ez hallatszik a Back in Blood-on. Az X album utána elég popos lett, sokkal inkább a dallamokra figyeltünk, mint a súlyos gitárokra. Pont emiatt nem mondanám, hogy a Universal Monsters ennek a folytatása. Az új albumon minden ott van, amibe eddig belevágtunk. Olyanokkal dolgoztunk együtt, akiket ismerünk és akik minket is ismernek elég jól ahhoz, hogy a legjobbat hozzák ki belőlünk. A Universal Monsters a 69 Eyes esszenciája.
Az olyan dalok, mint a Jerusalem, nem vágták ki nagyon a biztosítékot?
Nyilván kaptunk negatív kritikákat miatta. Ez volt az utolsó szám, amit megírtunk az albumra. A többi dalhoz képest itt nem agyaltunk annyit, csak mentünk egy gyors ötlet után, és ez a szövegre is igaz. Nem politikai értelemben született meg, nem akartunk senkit se inzultálni. Csak megörültünk az ötletnek, hogy ez valami furán érdekes valami. Nem volt időnk azon gondolkozni, hogy milyen másodlagos értelme lehet. Ha meghallgatom az egész albumot, ez eléggé kiugrik a többi közül zeneileg is. Szerintem, ha valamit jó érzés játszani, akkor az rendben van mindenhogyan, mert a zene erről szól, hogy érzed.
Tehát akkor mentes a politikától a lemez.
Igen. A Jet Fighter Plane-re is rá lehetne húzni ezt-azt, de ez inkább csak a visszatükrözése valaminek. Az egész album ilyen, arról szól, ahogy érezzük magunkat. Az énekesünk történeteket mond el a nagyvilágból, amik kiváltanak belőlünk valamilyen érzést. A személyes tapasztalataink jelennek meg a dalokban. Jól akarjuk érezni magunkat és kitörni a normális napi rutinból.
Szóval kiáltani egyet egy jobb világért („cry out for a better world”).
Igen, de mindenki a saját érzései szerint von le tanulságokat a szövegeinkből, mi nem akarjuk megmondani, hogy mit jelentenek, ezt mindenki döntse el maga. Még a zenekaron belül is másképp gondolunk egy-egy dalra.
Szeretitek a horrorisztikus megjelenést, ennek mi az oka?
Mielőtt elkészítettük az első albumunkat, inkább a garage rockban voltunk benne. Nem vettük magunkat túl komolyan, és tetszettek a horror dekorelemek. Szerettük volna, ha látják rajtunk, kik inspiráltak minket: Ramones, Stooges, AC/DC. A zene persze önmagáért beszél, hiszen nem kimondottan boldog, de miért ne tehetnénk szórakoztatóvá a színpadot közben? Szerintem illik hozzánk ez a megjelenés. Az új album vizuálisan az ikonikus szörnyek portréja. Mindegyikünk egyfajta szörny is.
Mindenki egy szörny?
Valamilyen módon igen. A szörny motívum az olyan klasszikus horror filmekből jön, mint a Frankenstein. Szerettünk volna általánosan utalni erre a popkultúrára. Nemcsak a filmekre, az irodalomra és mindenféle művészeti ágra ebben a témában.
Talán Billy Idolnak is tetszene ez a lemez. Sokan mondják, hogy érződik a hatása rajta.
Ő is a kedvenceink közé tartozik. Szeretjük életben tartani azoknak a bandáknak a szellemét, akiket szeretünk. Befolyásolnak minket a klasszikus rock ikonok, aztán ha a saját zenédet csinálod, akkor az nyilván még nagyobb izgalomba hoz, ez mindennek az alapja.
A nyáron vártunk titeket, de aztán nem jöttetek.
Most viszont jövünk! Sajnálatos volt, hogy az nem jött össze, de az élet ilyen. Többször játszottunk már Magyarországon, a Szigeten és vidéki fesztiválokon is, amit nagyon élveztünk. Fura, hogy a finn és a magyar nyelv mennyire hasonlít. Annak ellenére, hogy nem értem, amit mondjuk egy magyar taxis mond, a szavak nagyon ismerősek. Remélem, sok új ember is lát most majd minket, úgyhogy arra kérem a rajongókat, hogy hozzák el a barátaikat, akkor is, ha alapvetően nem ebben a világban mozognak!
MaryMoss
