„Ezek a koncertek megismételhetetlenek lesznek”

„Ezek a koncertek megismételhetetlenek lesznek”

Suri Imre, a Jazzy Rádió egyik tulajdonosa és szerkesztő-műsorvezetője mesélt...

...a rádió szervezésében megvalósuló Jazzy Fesztiválról, a jazz zene szeretetéről és a Montreux-i Jazz Fesztiválról, mint követendő példáról. 

Első körben beszélhetnénk a kezdetekről. Hány éve rendezitek meg a fesztivált?

Ez a 6. Jazzy Fesztivál. A Jazzy Rádió jövőre lesz 10 éves, és nagyjából a harmadik év környékén kezdtünk el abban gondolkodni, hogy a saját zenénket megmutassuk az embereknek a rádión kívül is. A Jazzy Rádió a jazz és a pop határán mozog. Eddig a koncertjeink is ezt tükrözték vissza, főleg a populáris, közérthető jazz felé fordultunk. Az első fesztiválunkon ott volt a Mezzo Forte és a Matt Bianco, aztán jöttek olyan zenekarok, mint Mario Biondi vagy a német De Phazz. Igyekeztünk a jazz különböző műfajait megmutatni, de abból is a könnyebben befogadhatóakat. A jazzel kapcsolatban sokaknak ellenérzésük van, azt mondják, olyan, mintha négy ember külön kottából játszana. Ha megmutatjuk az embereknek, hogy még mennyiféle árnyalata van a jazznek, akkor nagyon rá tudnak csodálkozni. A jazz nem a kevesek kiváltsága, nem olyan, hogy felmászunk az elefántcsonttoronyba és onnan nézünk le mindenkire. Sokan azt hiszik, hogy ehhez érteni kell. Van olyan része, amihez igen, de a jazz sok évvel ezelőtt tánczene volt.

Az idei év nagyobb szabású, mint az előzőek? A helyszín változott?

A MOM Kult mellett most már a MOM Sportcsarnok is a rendelkezésünkre áll, ahova kétszer annyian férnek be, mint a Kultba. Itt lesz Candy Dulfer és a Geszti Produkció koncertje idén. A második két napon a Random Trip All Stars és St. Martin lép a MOM Kult színpadára.

Mi alapján hívtátok el pont őket?

Minden évben szeretnénk a jazz különböző irányzatait bemutatni. A Geszti Produkció áll idén a legközelebb a jazz pop vonalához. A Jazz+Az óta tudjuk, hogy Gesztinek van egy ilyen oldala is a rap mellett, és remek zenészekkel élőben is meg tudja ezt mutatni. Candy Dulfer a szaxofon európai királynője. Ő smooth és nu-jazzt játszik, de leginkább funkyt. Az ő koncertje mindig óriási buli, nagyon komoly produkcióval szokott érkezni, amit akkor is érdemes megnézni, ha már egyszer láttad, mert mindig egy kicsit más, miközben azért a legnagyobb slágereit, a Lily was here-t, a Pick Up the Pieces-t vagy a Sax a Go Go-t mindig eljátssza. A Random Tripet Delov Jávor és DJ Q-cee hozta létre, gyakorlatilag improvizálnak a színpadon, a zenészek egymást inspirálják, amiből mindig új dolgok születnek. Ilyen csapatot még soha nem sikerült összehozni korábban, ez tényleg egy All Stars koncert lesz. Dés László biztosan egyszeri alkalommal lép velük színpadra, hiszen ő elég elfoglalt, musicalt ír és lemezt készít mostanában. Ott lesz Tátrai Tibusz, minden idők legelismertebb magyar gitárosa, Barabás Lőrinc, aki az elmúlt 15 év egyik legfontosabb magyar jazz zenésze. Fábián Juli és Tóth Vera, két nagy kedvenc énekesnőm. Romhányi Áron, aki minden stílusban aduász. Vígh Arnold basszusozik, aki szintén egy zseni a maga nemében. Gábor Andor kongázik és Zentai Márk is feltűnik, akit a Mörkből ismerhetünk mostanság. Azt gondolom, hogy ez a 11 ember hihetetlen atmoszférát fog tudni teremteni, különböző stílusokat keverve. A zenészek maguk is nagyon várják, mindenkiben van egy jóleső bizsergés, hogy mi fog kisülni ebből. St. Martin abszolút smooth jazz, most már 23. lemezét készíti. Ez a szám magáért beszél. A lemezen a 25 éves Molnár Dixieland Banddel dolgoznak egyébként, így az anyag visszahozza majd a jazz aranykorát, a 20-as, 30-as éveket, amikor a legnagyobb örökzöld darabok születtek. Ők mind nagyon jó zenészek, nagyon komoly lelki rezdülésekkel és zenei gondolatokkal. Nekünk pedig hál' Istennek van egy elég erős stábunk. Azt gondoljuk, hogy ezek a koncertek megismételhetetlenek lesznek.

Mitől kap az egész fesztiváljelleget?

Vannak kísérőprogramjaink. A MOM Kult és Sport közötti Sirály sétányra terveztünk egy kis színpadot, ahol szombaton és vasárnap délután 5 és 8 között ingyenes koncertek lesznek. Ide érkeznek a különböző food truckok is. Ez egy igazi kiülős, családi fesztiválplacc lesz, kellemes muzsikával a háttérben.

A Rádió milyen szerepet vállal még a szervezésen kívül, esetleg közvetíti a koncerteket?

A Jazzy Rádió a házigazda, a koncerteket felvesszük és később leadjuk.

Te milyen műsort vezetsz a rádiónál?

Egy péntek esti műsort, aminek a címe Funky Feeling, és főként a fekete zenékkel foglalkozik.

Neked mióta szenvedélyed ez a zene?

Nagymamám elmondása szerint 7 éves voltam, mikor ott álltam a rádiónál és mondtam, hogy én az leszek, aki a dobozból beszél. Jót nevettek ezen, mert akkoriban csak három rádió volt Magyarországon, ahova a legnagyobb kiváltság volt bekerülni. Azt gondolták, majd kinövöm, de aztán nem nőttem ki, '94-ben pedig megadta a sors, hogy kipróbálhassam magam, és valahogy itt maradtam a rádiózásban. Persze, közben diszkózom és voltak saját klubjaim is. Ez a közegem, ebben élek. A tanítványaimnak is azt mondtam, hogy ez nem egy szakma, ez egy életforma. Ha így tudod űzni, akkor vagy benne igazán sikeres. A zene az ilyen, magával ragadja az embert.

Vannak távoli célkitűzések a Jazzy Fesztivállal kapcsolatban?

A legnagyobb példa a Montreux-i Jazz Fesztivál, ami pont idén volt 50 éves. Nagyon érdekes a története. Egy Claude Nobs nevű fiatalember elvégzett Svájcban egy turisztikai főiskolát, onnan kiküldték Amerikába egy két hónapos tanulmányi útra, visszajött és közölte, hogy ő jazz fesztivált akar csinálni. Montreux-ről tudni kell, hogy a Genfi-tó partján, a hegyekben, a tüdőszanatóriumáról elhíresült kis község. 50 évvel ezelőtt ő megcsinálta ott az első fesztivált, ahol egy amerikai világsztár volt meghívva, a többiek mind európai és svájci művészek voltak, akiknek a legtöbbje szállásért és ételért jött el, minimális tiszteletdíj mellett. A Magyar Rádiónak is küldtek egyébként meghívót, hogy delegáljanak valakit, akik Tomsits Rudi bácsit küldték ki a zenekarával. A fesztivál most már 17 napos. Prince 5-6 évvel ezelőtti európai turnéjának állomásaiból 12 Londonban, kettő Montreux-ben volt. A koncert után a szállodában, ami az after party helyszíne is, még beállt a helyi zenekarhoz játszani. Szóval azért van hova fejlődni. Budapest világváros, aminek sokkal nagyobb lehetőségei vannak, mint mondjuk Montreux-nek. Szeretnénk mi is megtalálni azokat a kísérőrendezvényeket, amikkel összefogva még nagyobb hírverést tudunk csinálni a fesztiválnak. Az idén erre van is példa, az Édes Fesztivállal fogunk együttműködni, ami egy hétvégén lesz a Jazzy Fesztivállal. A gasztronómiát és a jazzt jó összekapcsolni. Előbb-utóbb reméljük, hogy megtaláljuk állandó partnereinket, akikkel együtt tudunk működni, és akik még inkább hozzá tudnak tenni a rendezvény fesztivál jellegéhez. A víziómat nagyban befolyásolja Montreux. Érdekes, hogy ők a jazz-t is sokkal szabadabban kezelik. Minden évben fellépnek olyan zenekarok, mint a Deep Purple vagy Shaggy. Ő például három olyan szólóénekessel jött el, hogy leesett tőlük az állam, és mindent egy picit jazzesebben játszottak. Ugyanitt történt az is, ami a fesztiválra oly jellemző, hogy állunk a koncerten, nagyjából egy ütemre mozog mindenki, és egyszer csak észreveszünk egy bongyor fejet… Brian May, a Queen gitárosa sétált el előttünk. Mert hogy ő is kíváncsi volt magára a fesztiválra, egyébként két nappal később játszottak ott. Az a művészi szabadság és alázat, ami azt a fesztivált körbelengi, az nekem borzasztóan tetszik.  

FB esemény...

MaryMoss

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.09.06.

Helyszín