''Jelenben élni''

A harmadik galaxis is feltárult az alvajárók égboltja egén szeptember utolsó napján. Az, amit úgy neveztek el: Én meg az idő. Három szerelmes-post-grunge dal a tágan értelmezett közös 7 évből, melyeknek hamarosan mindegyike hallható és látható az éterben. Az egyik ezek közül a Festmény videóklipje, ahol gyakorlatilag a zenekar rögtönzött első koncertjének lehetünk tanúi egy isten háta mögötti gyermektáborban. Az egy évvel korábbi, Jelenben élni single videója a filozofikus-háztető-blues bugyraiba merül alá valahol a pesti betondzsungelben. De egy 33 perces utazásra is lehetőség nyílik a zenekar 2018-as Álomvilágra keresztelt lemezével, amit leginkább azoknak ajánlunk, akik el tudják képzelni, milyen lehet az úgynevezett űrhajós-lélekbúvár-rock. Interjú a zenekar négy tagjával. Egy kérdés – egy válasz.

 

Mohai Marietta (ének): Egy távoli galaxisból… Valójában négyen vagy hat városból. A közös zenei metszet és találkozópont a Fejér megyei zenészek rengetege, ahol bizony mégiscsak elég volt az a pár meghatározó közös múltbéli pillanat, ami a mai napig képes új értelmet nyerni. Igen, láttuk már egymást hányni, de abban is biztosak vagyunk, hogy ennél még közelebb is érhetünk egymáshoz. Mint egy kis család, kéz a kézben. És szerencsére egyre többen vagyunk a stábban, akik, ha időszakosan is, de értik, mit akarunk az égre festeni. 

 

Pilló Péter (gitár-ének): Az bizonyos hogy előre, mert megállás nélkül gurulnak ki a kislemezhez hasonló combos új dalok. Persze, elég hosszú a várólista, mert ismét elkészült egy 15 dalos demócsokor, amiben megint csak nincs bocsánat. Sem stílust, sem hangszerelést, sem mondanivalót illetően. A progmetáltól a rádió popig, a sóvárgó hősszerelmestől a dühös bölcsészig. Valahogy összerendezgetjük őket, aztán bevonulunk a stúdióba. Nyilván szeretnénk nagyon sokat és nagyon hangosan játszani, így várhatóan tavasszal el is rúgjuk a pirospöttyöst, addig meg 2-3 csinosabb videóval biztosan hallatjuk a hangunk.

 

Kiss Bors Máté (bass): Már a kezdetektől magyar nyelven szól a zenekar. Az elmúlt hét évben rengeteg stíluson rágtuk át magunkat. Sok év közös múlt és közös munkának hála már egészen körvonalazódott a zenekar megszólalása, és végre megvan az Alvajárók-esszencia. De a lényeg az üzenet, és igyekszünk értékes tartalmakat boncolgatni.

 

Buzsik Tamás (dob): A lényeg talán nem is az idő, hanem a hely. Volt szerencsém idén több olyan országba eljutni, ahol alapjaiban változott meg a véleményem az életről. A brazilok például nem görcsölnek annyit a dolgokon, mint mi itt. Az energia a legfontosabb, nem a köntös. Adnám, ha mi így négyen tényleg meg tudnánk engedni magunknak, hogy egyre több ember előtt éljünk a jelenben, akár a színpadon, akár a stúdióban. A próbateremben legalábbis ez már működik.