Woodstock és a trance – My Baby-interjú
A My Baby név alapján joggal asszociálhatnánk egy súlyosan retró rockabilly trióra, ám ebből csak a trió állja meg a helyét. A holland zenekar pszichedelikus, sámánisztikus rockban utazik, melyet újabban előszeretettel mixel elektronikus irányzatokkal.
A csapat dobosával, Joost (Sheik) van Dyckkal beszélgettünk.
Kezdjük az elején! A My Baby elődje egy Souldiers nevezetű csapat volt, mely 2012-ben feloszlott. Miért lett vége a zenekarnak?
Azt hiszem, egyszerűen annyi történt, hogy 7 év alatt beleuntunk szimpla a bluesos, funkos dalokba, és mindannyian úgy éreztünk, valami más, izgalmasabb dolgot szeretnénk csinálni.
A My Baby zenéje sokkal zsigeribb, ösztönösebb, mint a Soulders dalai voltak. Milyen dolgok inspirálnak titeket dalszerzés során?
Rengeteg dolgot tudnék említeni: népi mitológia, tündérmesék, a zajos 20-as évek jazzmuzsikája, a nagy világválság időszakának bluesdalai, az ehhez a korszakhoz kötődő voodoo rituálék a déli államokból, valamint a 2000-es évekre jellemző pszichedelikus trance irányzatok. A felsorolt hatások mellett nagyon jellemez minket a rendszerellenesség és a spirituális ébredés lehetőségének állandó keresése.
A hangzásotokon egyértelműen érződik a késő 60-as és a 70-es évek hatása. Mit jelent számotokra ez a korszak?
A 60-as évek lázadó mozgalma rendkívül rokonszenves számunkra, egyrészt mert egy korábban senki által nem képviselt, egyedi irányzat volt, másrészt, mert óhatatlanul a rockkultúra részévé vált. Ebben az időszakban újra megfogalmazódott a törzsi gyökerekhez való visszatérés gondolata, mely hosszú időn keresztül óriási hatással volt a társadalomra, ránk pedig kiváltképpen. A pszichedelikus és folk-rockos hatásaink egyértelműen ebből a korszakból eredeztethetők, ennél nagyobb befolyást már csak a gospeles soul és funk irányzatok gyakoroltak ránk.
A Prehistoric Rhythm című új lemezeteken minden korábbinál nagyobb teret kapott az elektronika. Mikor kerültetek kapcsolatba a modern tánczenékkel?
Tény, hogy az új anyagon jóval bátrabban kísérleteztünk az elektronikus zenékkel, ugyanakkor majdnem a komplett albumot analóg módon rögzítettük, méghozzá egy kőkorszaki négysávos magnóra. Már korábban megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha trance- és technoelemeket vegyítenénk hagyományos, old school módon rögzített hangszeres dalokkal. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy semmiképp ne elektronikus alapú dalokat vegyünk fel. Az új dalokat élőben, trance partykon is kipróbáltuk egy DJ közreműködésével. És fesztiválokon is kiválóan működött a dolog.
A van Dijck családból ketten is játszotok a zenekarban. A szüleitek hogyan viszonyultak a zenei pályátokhoz?
A lehető legjobban. Olyannyira, hogy apánktól tanultunk meg hangszereken játszani, sőt, már gyerekkorunkban is együtt énekeltünk. A zene egyike a legkorábbi gyerekkori emlékeimnek.
Egy holland zenekar esetében adja magát a kérdés: hogyan viszonyultok a marihuánához?
Nos, az égvilágon semmi kifogásunk ellene.
__________________________________________________
