„Mindig is egy változatos zenekar voltatok, csináljátok azt, amiben a legjobbak vagytok”

„Mindig is egy változatos zenekar voltatok, csináljátok azt, amiben a legjobbak vagytok”

Hooverphonic-interjú

Sosem adnak ki két hasonló dalt, 23 éve vannak úton, tavaly jelent meg a 10. lemezük a Looking For Stars, ennek ellenére most először adnak Budapesten klubkoncertet. A Hooverphonic október 12-én az Akvárium Klubban mutatja be új énekesnőjük társaságában friss lemezét, előtte pedig a csapat agyával, Alex Callierrel beszélgettünk. Ráadásul épp a budapesti koncert előtt jelentették be, hogy jövőre a Hooverphonic fogja képviselni Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon Rotterdamban.
 
Nagy Kátya 
Frontfotó: Carl Rottiers
 
Fotó: Jan&Jorre
 
Több, mint 20 éve vagytok aktívak, ez idő alatt sok minden lefolyt a zeneiparban, korszakok váltották egymást… Sosem éreztétek, hogy már nem bírjátok a tempót?
 
Sosem éreztem úgy, hogy ne tudnám tartani a tempót, ez csak evolúció. Nem bánom, ha változnak a dolgok, hiszen így kell lenni. Néha persze kicsit ijesztő, de úgy gondolok rá, mint egy kihívásra. 
 
Tavaly megjelent a 10. albumotok. Új énekesnő, kerek szám… ez egy fontos állomás a zenekar életében?
 
A tizedik album, igen, fontos állomás. 23 éve úton vagyunk, ami rengeteg idő, sok különböző albumot rögzítettünk, sok mindenen átmentünk és most egy új énekesünk is van. Jó látni, hogy még mindig nagy közönségünk van, és az emberek szeretik azt, amit csinálunk. Ez igazán fantasztikus, hogy még mindig itt vannak nekünk! 
 
Luka, te vagy a banda legfiatalabb tagja, a zenekar tulajdonképpen már réges-régen koncertezett, mikor te megszülettél. Hogyan lettél az énekesnőjük? Hallgattad őket korábban? 
 
Luka Cruysberghs: Részt vettem egy énekes versenyen, a The Voice-on, ahol Alex volt a mentorom és együtt dolgoztunk az egész show alatt, a végén pedig mi győztünk. A The Voice után kerestük, hogy milyen dalt jelentethetnék meg szólóban, amikor küldött nekem egy listát dalokkal. Pár nappal később megkérdezte, hogy melyik volt a kedvencem én pedig rávágtam, hogy természetesen a Romantic! Mire ő azt mondta, hogy „nem, ez a Hooverphonicé”, én pedig megkérdeztem, hogy „oké, de megpróbálhatjuk, nem?”. Végül elpróbáltuk és nagyon jól sikerült. Attól a pillanattól kezdve szerintem mindketten elkezdtünk gondolkozni rajtam és a Hooverphonicon. Ez vezetett ahhoz, hogy végül én legyek a csapat új énekesnője. Hooverphonicot egyébként egészen kicsi korom óta hallgatok, a zenéjükkel nőttem fel. A szüleim hatalmas rajongók voltak és természetesen még ma is azok. Már kicsiként ismertem a nagy slágereiket, most pedig én vagyok az énekesük. Ki hitte volna?! 
 
 
A Looking For Stars egy meglehetősen színes lemez lett. Mik zajlottak benned a kreatív folyamat alatt? 
 
Mivel egy meglehetősen eklektikus zenekar vagyunk, az volt a tervünk, hogy ezúttal megjelentetünk három lemezt, amelyek nem annyira szerteágazóak. Fel akartunk venni egy trip-hop albumot, egy ’60-as évek filmzene inspirálta lemezt és egy poposabbat. Aztán amikor Luka csatlakozott hozzánk és kiválasztotta a dalokat, hogy melyeket szeretné előadni, mind a három lemezről válogatott. Az elején nem értettem vele egyet, és szerettem volna ragaszkodni az ötlethez, hogy mind a három lemezt kiadjuk egy éven belül, de ő azt mondta: „Mindig is egy változatos zenekar voltatok, csináljátok azt, amiben a legjobbak vagytok, maradjunk eklektikusak”. És igaza volt, a Spotify-korszakban élünk, amikor rengetegen playlisteket hallgatnak és a mi dalaink is ilyen sokszínűek, köztük a 60-as évek hangulattal, a trip-hoppal és a poposabbakkal. 
 
Hogy inspirált benneteket Luka?
 
Ő az új énekesünk, és minden új hang különféle módokon inspirál. Nekünk egy nagyon sajátos univerzumunk van, amit réges-rég alkottam meg, benne nagyon sajátos stílusú dalokkal. Meglehetősen eklektikus, de teljesen felismerhető. Az új hang pedig egy új íz. Olyan, mint amikor főzöl és egy új fűszert adsz a keverékhez, ami egy teljesen más ízt ad. Szeretem, hogy folyamatosan fejlődünk és különféle dolgokat csinálunk.
 
 
A Looking For Stars hosszú verziójának klipjében meglehetősen vadul buliztok. Még mindig jellemzőek rátok a vad afterpartyk? 
 
Időnként még mindig vannak vad bulijaink, persze. Például egy pár héttel ezelőtt Tokióban az első koncert meglehetősen erősre sikeredett. Szeretünk bulizni, persze nem minden nap, de amikor úton vagyunk, ez még mindig jó móka. Csak így lehet csinálni. Persze vannak időszakok, amikor nagyon komolynak kell lenni, dolgozni, zenélni és akkor ott kell lennie a fókusznak is, de időről időre a partyzni kell.
 
Számtalan film és reklám felhasználta már a dalaitokat. Melyik rendezővel és filmen dolgoznátok szívesen egy teljes filmzenealbumon?
 
Ha valaha lenne lehetőségem filmet készíteni, szeretném, ha az egy Tarantino-film lenne. Ő is nagyon eklektikus, szereti a retrót, és tudod, néha egy kis adag giccset is használ, amit bírok. Az a pici határ a művészet és a giccs között, amivel annyira szeretek én is játszani. Úgyhogy mindenképpen Tarantino lenne, szeretem a humorát is, néha nagyon sötét, máskor boldog, máskor kicsit homályos, de mindig extrém. Imádom. Mindenképpen valami sötét történet készítenénk, sok-sok fekete humorral. 
 
Mire számíthatunk az októberi budapesti koncerten?
 
A budapesti koncert egy válogatás lesz a régi örökzöld dalokból, és természetesen játszunk az új lemezről is, és nyilván a Mad About You vagy a 2 Wicky sem marad ki, hiszen ezek sosem vállnak unalmassá. Budapesten még sosem léptünk fel klubban korábban. Kivéve a Sziget fesztiválos fellépésünket, amelyik a Hooverphonic életében a legjobb három koncertünk közt szerepel, egyszerűen csodálatos volt. Úgyhogy nagyon kíváncsi leszek. A város gyönyörű, jó párszor már jártam ott, de ez lesz az első klubélmény. Ez picit olyan, mint amikor egy nővel randizol: először amikor beleszeretsz, találkoztok, randizgattok, egyszerűen izgatott vagy. Én is izgatott vagyok, alig várom, hogy ott játszhassunk.
 

Helyszín